Bod László festő

Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Burghardt Rezső, Szőnyi István és Benkhard Ágost voltak, később Elekfy Jenő tanársegédje lett. Tanulmányutat tett több európai országban, a többi közt Svájcban és Finnországban. 1949-től öt évig a Bábszínház igazgatója volt. 1955-től vesz részt kiállításokon itthon (Fényes Adolf Terem, Budapest, Szeged) és külföldön (Finnország, Németország, Birmingham, Los Angeles). Ezután újból festészettel foglalkozott. A Mednyánszy Társaság és a DunapArt Művészeti Egyesület alapító tagja és első elnöke. 1972: az Egri Akvarell Biennálé díja, 1987: nívódíja; 1982: Káplár Miklós díjat; 1990: Pro Arte Budapest díjat kapott. 1967-től nyaranta Velence községben dolgozik és szervezi a Kápolna Galéria kiállításait. Oldott festőiségű csendéletek, életképek mellett főként tájképeket fest. Budapesten élt és dolgozott. Számos díj tulajdonosa. Művei a Nemzeti Galériában, Szolnokon és szülővárosában láthatóak. 1920. augusztus 26-án született Karcagon. Édesapja Bod Lajos tanító volt. Alap- és középszintű iskoláit Karcagon végezte. Már a gimnázium felsőbb osztályaiban is kitűnt, hogy milyen jól rajzol. A rajzot Tőkés Sándor tanította neki a gimnáziumban. 1938-ban érettségizett le. 1938 és 1944 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola másod- és harmadévétől rendszeresen látogatta a Soli Deo Gloria előadásait. Nyaranta művésztelepeken dolgozott. Három nyáron át Miskolcon festett, főleg tájképeket készített. 1942. nyarát a nagybányai művésztelepen töltötte. 1943-ban pedig egy székelyföldi ösztöndíjat kapott. 1944 nyarán több társával együtt berendeztek Felsőbalogban, Rimaszombat mellett egy művésztelepet. 1944. szeptemberének végén tért vissza Budapestre, ahol a főiskolán tanársegéd lett. Ösztöndíjasként pedig bejárt Rév István bábszínházába tanulni. Az egyetemre is beiratkozott, művelődéstörténetet és néprajzot tanult. 1944. októberében elvitték katonának. A haditudósítókhoz került. 1945-ben Ausztriában az amerikaiak fogságába esett. Még ebben az évben az amerikai katonák felkérték, hogy tanítson egy művészeti iskolában, Linzben. Ebbe az iskolába azok a katonák jártak, akik abbahagyták tanulmányaikat a katonai szolgálat miatt. 1945. október 21-én Linzben feleségül vette Bartus Adriennt. 1946-ban tértek vissza mindketten Magyarországra. Miskolcra mentek, ahol Bod László tanári állást vállalt a Tóth Pál Intézetben. A rajzon kívül angolt is tanított. Közben dolgozott a Várady Sándor által alapított művészeti szabadiskolában is. Akkoriban kezdtek szerveződni a nép kollégiumok. Bod László az egyik ilyen kollégium igazgatója lett. A másfél év alatt, amíg a népi kollégiumot vezette csinált egy bábszínházat a diákjai számára. Felfigyeltek a munkájára és elhívták 1948-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba előadónak. A bábjáték kérdéseivel kellett foglalkoznia, tanfolyamokat szerveznie és a művészeti szabadiskolák ügyeit intéznie. Itt egy évig dolgozott. 1949-ben megbízták, hogy szervezze meg az Állami Bábszínházat, aminek az igazgatója lett. 1954-ben a szerződését a bábszínháznál nem újították meg. 1954-től a Csók István Alkotói Közösség tagja lett. 1955-ben ezzel a csoporttal együtt állította ki először a műveit Budapesten. A következő kiállítása 1955. novemberében a "Hat festő, két szobrász" című csoportkiállításon volt. 1958-ban egy finnországi tanulmányúton vett részt. 1960-tól már rendszeresen voltak hazai kiállításai. 1962-ben ismét egy tanulmányút következik Westfáliában Günther Lohmann jóvoltából. 1967-ben a Velencei-tó mellett megvett egy kápolnamaradványt, helyreállította és műterem-galériává alakította. 1972-ben egy alkotói úton vett részt Svájcban, majd Olaszországban. 1980-ban Indiába is eljutott egy ösztöndíj és tanulmányút keretében. 1987-től a Dunapart Művészeti Társaság tagja és első elnöke lett. 1988-ban az USA-ban is volt egy kiállítása. 2001. augusztus 14-én hunyt el Budapesten. Temetése 2001. Augusztus 28-án volt a budapesti Farkasréti temetőben.