Somogyi József Szobrászművész

Somogyi József szobrászművész 1916. június 9.–kén született Félszerfalván. 1935 és 1936 között Aba Novák Vilmos Szabadiskolájában tanult. 1936-ban felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István, Kontuly Béla és Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt; 1941-ben diplomázott. 1940-ben a Szinyei Társaság tavaszi szalonján Örvös medve című alkotásáért kitüntető elismerést kapott. Élete során minden jelentős elismerést megkapott. 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságát; 1956-ban Munkácsy-díjban részesült. 1958-ban a Táncosok című, Kerényi Jenővel közösen alkotott műért megnyerték a Világkiállítás nagydíját Brüsszelben. 1966-ban érdemes művésznek nyilvánították; 1970-ben megkapta a kiváló művész rangot. Ezen kívül számtalan díjat nyert különböző Biennálékon. 1976-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1978-ban Madách-díjjal, 1986-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével és 1991-ben a Magyar Művészetért Díjjal ismerték el munkásságát. 1945 és 1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt. 1963-1993-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként folytatta oktatói pályafutását. 1974 és 1987 között a Főiskola rektora volt. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség. A megrendelésre készült, köztérre került, bronzból kivitelezett alkotásai mellett munkássága fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok is.