Szergej Vlagyimirovics Potapov Festő - grafikus

Szergej Potapov szülővárosa Riga, ahol 1947-ben született. 1970-ben a Moszkvai Felső Művészeti és Ipari Akadémián tanult (akkoriban S. G. Sztroganov Moszkvai Állami Művészeti és Ipari Egyetem). Tanára Heinrich Ludwig professzor volt, aki ismert volt az avantgárd területén. Hatására Szergej elkezdett bekapcsolódni saját szimbolikus nyelvének megalkotásába, amely a hatvanas évek végén alakult ki. A 70-es években a művész stílusa megváltozik, és a posztszimbolizmus nevet kapja. A művész aktívan foglalkozik a nonkonformitás trenddel, munkáit magánlakásokban rendezett kiállításokon mutatják be. 1976-ban a nem hivatalos képzőművészeti kiállítások tagja lett. 1980-ban pedig egyéni kiállítását rendezték meg a Kurcsatov Kultúrpalotában, amelyet a KGB az indulást követő negyedik napon bezárt. 1981-ben Szergejt kizárták a grafikus bizottságból. 1982-ben a Moszkvai Művészszövetség azt tanácsolta az Uniónak, hogy ne vegye fel a művészt tagjának. 1988-ig, amikor az újjáépítés megkezdődött, a művészt nem vették fel a Moszkvai Művészszövetségbe. 1988-ban Szergej kiállítási munkái helyreálltak. Potapov műveinek fő témája a jó és a rossz harca. Potapov a posztszimbolizmus műfajában dolgozik, amelyben saját tapasztalataira támaszkodik. Szergej Potapov drámai kozmizmusa "Szergej Potapov moszkvai művész posztszimbolikája összetett művészeti jelenség, amely egy non-konformista útját tükrözi a totalitárius rezsim körülményei között. A művész 1970-ben végzett a Moszkvai Felső Művészeti és Ipari Egyetemen (volt Sztroganov). A következő 20 évben nem volt lehetősége személyesen kiállítani műveit. Első kiállítására csak 1990-ben került sor az Arbat Galériában. Minden korábbi kiállítást betiltottak vagy bezártak (például a Kurcsatov Kultúrpalotában 1980 márciusában egy személyes kiállítást a KGB harmadik napon zárt be, mivel konceptuális alkotásainak politikai szubtextusa és misztikuma is volt). 1972-1974-ben A művész a Szkrjabin Múzeum kísérleti zenei stúdiója alapján a Valerij Martynov Mozgásszínház első moszkvai előadásainak megalkotásában vett részt. 1976 és 1981 között Szergej Potapov részt vett a grafikusbizottság festészeti részlegének kiállításain a Malaya Gruzinskaya utca 28. szám alatt. 1981-ben a következő tisztogatás során kizárták a szekcióból. 1982-ben tagja volt a Moszkvai Művészszövetség (MOSKh) ifjúsági tagozatának, és a szekcióban egyedüliként nem ajánlott a MOSKh tagságára (a MOSKh-ba csak a peresztrojka éveiben, 1988-ban vették fel). Szergej Potapov a 70-es évek nonkonformistáinak egy kis csoportjához tartozik, akiknek munkája kezdetben a spirituális valóságra irányult. A 60-as, 70-es évek formális konceptualizmusának „fővonala” keretein belül. Szergej Potapov szimbolikus konceptualizmusa szűkös volt. Potapov alkotói kompozíciós módszerének sajátossága a Lét több dimenziójának egyidejű jelenléte a képben. Jelen vannak a fizikai és metafizikai rétegek, a Lélekszellem és a test vetületei a kép „itt” és „most” síkjára. A festményen az ábrázolt alany „én”-je vetületek sokaságában jelenik meg, amelyek összessége alkotja a festményben való létezésének „most” valóságát. Potapov festményeinek egyik kulcstémája az egymásrautaltság, a lelkek alárendeltsége ennek az utazásnak a témája. Egymás támogatása, kölcsönös segítségnyújtás – felszabadulás, üdvösség, „túllépés” a kondicionálás határain, a határokon, a Lét keretein. Vándor lelkek Potapov festményein - örök feszültségben, keresésben, reményre, boldogságra, álomra, felszabadulásra való törekvésben... S. Potapov egész alkotói útja során következetesen fejlesztette figuratív-szimbolikus nyelvezetét, mind a kompozíciós-plasztikai terv axiomatikájának bővítése, mind a kép jelentéstartalmának fejlesztése a mélyülés felé, a kép jelentésének új szintre váltása, fejlődése felé új plasztikus megoldások már a 60-as évek második felében a Stroganov Akadémián tanulva megalkotja sajátos kompozíciós stílusát, amely az emberi lélek létezésének több síkját próbálja szintetizálni – már a 60-as évek végi alkotásaiban is, de a művész figurálisan ugyanabban az időben próbálkozik a különböző síkokról szedegetett kombinálás technikája bizonyos, a kultúrában rögzült jelentésekre utaló képek, és egy új szimbolikus nyelv felépítése az új szemantikához viszonyítva. A művész elismeri, hogy az új kompozíciós eszközök keresésének ideológiai lendületét G. N. Ludwig professzor (1878-1973) „Szimbólumok hermeneutikája” című előadásai adták, amelyeket a Sztroganov Akadémián már az 1968-1970-es években fakultatív kurzusként felolvasott. A művész nagyszámú elkészült szimbolikus-konceptuális kompozíciót készít. Ideológiai szempontból P. Filonov kiáltványa hatott rá 1923-ból, amelyet a „Vitvarne Umeny” című cseh folyóiratban közölt. 1967-ben a világ elemző, koherens, totális pásztázásának ötlete kreatív kompozíciós módszerrel javasolta Szergej Potapovnak saját képi nyelvi módszere áramlásának szándékos irányát. A művész a kompozíciót maximálisan telíti jelentésképző szimbólumokkal - az emberi lét többszintű voltát kifejező konstrukciókkal - a fizikai és biológiai létezéssel, az állapotok mentális szerkezetével, a spirituális valósággal. A művész feladatul tűzi ki, hogy festményein szimbolikusan fejezze ki e létsíkjainak együttes jelenlétét. Bár a művész különböző alkotói periódusainak megvan a maguk plasztikus-stilisztikai fejlődése, egy vonás egyesíti őket - a totalitás vágya, a „kozmikusság”, a többszintű narratíva összetett, poliszemantikus szimbolikus nyelven keresztül...