Wahorn András Festő - grafikus

Wahorn András (1953 - ) festő, grafikus, autodidakta képzőművész, zenével és filmmel is foglalkozik. 1977: a szegedi Nyári Tárlat kiállítási díja, 1983: a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület díja, 1985: a Smohay Alapítvány díja, 1990: Australian Int. Video Fest. Open Video Award, 1993: Munkácsy-díj. 1969-től vesz részt kiállításokon. 1983-1984-ben az A. E. Bizottság zenekar vezetője volt. 1988-ban hozta létre a Rex Wahorn Stúdiót, 1991-ben a Bad Quality Records nevű kiadót. 1991-től Kanadában, majd az Egyesült Államokban dolgozik, 1991-1994 között New Yorkban, 1995-től 2004-ig Los Angelesben él, 2004-ben költözik haza Magyarországra. Képzőművészeti, zenei és filmes munkája szervesen kiegészíti egymást. 1996-ban alapította meg a Sunday Hammer & Sons művészeti és innovációs társaságot, 1998-ban pedig a Wahorn Records nevű zeneműkiadót. 1996-tól a Klasky Csupo cég tervezőjeként, webmastereként dolgozott, 1995-2000 között különböző cégek háttértervezője volt, 2000-től az Encyclopæædia Britannica művészeti igazgatója, webdesignere. A korábbi időszakban rendszeresen részt vett a szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállításain, rendezvényein, akciókon, performanszokon, ma is az Arteria Alkotóközösség tagja. Szinte minden műfajban, minden technikával dolgozik. Pályakezdése első éveiben elsősorban a szürrealizmus és a dada által inspirált, de a művészettörténeti hagyományokat saját személyiségén, a megélt élményvilágon átszűrő, mintegy naplószerűen nagy egységgé összeálló rajzsorozatával hívta föl magára a figyelmet. A 80-as évektől festői tevékenysége került előtérbe, ill. grafikáinak mérete is megnövekedett, festői eszközökben gazdagabbá váltak lapjai, a rajz, a kollázs, a festészet szintézisét teremtették meg. Élményvilága a „másik Magyarországhoz”, a hivatalos művészetpolitikát opponáló művészcsoportokhoz kötötte. Az élményvilág gazdagsága, a kifejezésben megjelenő elemi erő s az autodidakta módon megismert eszközök kifinomult alkalmazása következtében művészete nemcsak saját generációján belül vált meghatározó jelentőségűvé, de példát jelentett a következő „másként gondolkodó” nemzedékek számára is. A hétköznapi Magyarország, a férfi-női viszony, a szexualitás, a teremtett környezet és a természet ellentmondásai jelennek meg humorban, asszociációkban gazdag művein, naturalisztikusan ábrázolt és elvont, a művészi absztrakció, a sűrítés által „megemelt” motívumok ötvözése révén nem kis mértékben járult hozzá a 70-es, 80-as években a magyar vizuális nyelvezet gazdagításához, tabuk alóli felszabadításához. (forrás: artportál)