Basch Árpád Festőművész

Basch Árpád művészeti tanulmányait Hollósy Simon müncheni iskolájában kezdte. Hazatérve a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ott Karlovszky Bertalan volt a mestere. 1893-tól három évig külföldön tartózkodott: Párizsban képezte magát, ahol többek között Jean-Paul Laurens növendéke volt, és Olaszországban fejezte be tanulmányait. 1896-ban Budapesten a Magyar Géniusz című képes folyóirat művészeti szerkesztője lett. Tizenhat évesen állította ki első festményét a Műcsarnokban, ahol később is gyakran kiállított. Kezdetben akvarellfestészettel és alkalmazott grafikával foglalkozott: plakátjai úttörő jelentőségűek voltak a hazai művészeti életben. Számos könyvillusztrációt készített, például Herczeg Ferenc könyvéhez, Lev Tolsztoj, Charles Dickens itthon kiadott műveihez. Később a grafika helyett inkább a festészet problémái kezdték el érdekelni. Arcképek, tájképek, nagy kompozíciók festésébe kezdett. A milleniumi ünnepségekre készítette Rákóczi XIV. Lajos udvarában című festményét. Megfestette többek között IV. Károly király és Zita királyné portréját. A világháborúval festészete új témával bővült. Legnagyobb festménye egy 12 méter hosszú, 6 méter magas Kárpátok védői című triptichon volt. Háborús képeiért 1917-ben Ferenc József-renddel tüntették ki. Művészetét hazai és külföldi szaklapok méltatták. Több külföldi szereplés után önálló kiállításon Budapesten először 1925-ben mutatta be munkásságát: a Nemzeti Szalonban rendezett nagyszabású kiállítást olajfestményeiből és rajzaiból. 1927-ben ismét a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállításon kisméretű festményeivel szerepelt, melyek három évtizedének munkáit összegezte. Művei megtalálhatóak a Nemzeti Galériában.