Berky Nándor Szobrászművész

Berky Nándor 105 évvel ezelőtt, 1911. szeptember 20-án született a vajdasági Versec városában. Iskolai tanulmányait Nyíregyházán 1922-ben, a Községi Polgári Fiúiskolában kezdte meg, ahol a rajzórákat Z. Szalay Pál festőművész tartotta. Az 1926/27-es tanévben önképzőköri pályadíjat nyert Osváth Imrével, a később szintén szobrászművésszé lett diáktársával. Alapító tagja a Benczúr Körnek, amely 1931-től fiatal helyi művészeknek adott teret és lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. Egy évvel később már „feltűnő szobrásztehetségnek” nevezi és a „magyar faj ígéretének” tartja a Nyírvidék újságírója. Az ifjú szobrász „minden előzetes tanulmány nélkül kizárólag a maga szorgalmából a nyers és durva anyagból szobrokat mintáz, olyan szobrokat, amelyek méltán keltenek feltűnést”. Néhány alkotása ebből az időből: Benczúr Gyula mellszobra, Rákosi Jenő portréja, a Forrás című női aktja, realisztikus munkája a Hazatérő zsellér, a Gondolkozó ember pedig „Berky tehetségének legszebb dokumentuma”. Művészete méltó lenne a megye és a város támogatására, hiszen „művészi pályafutásával dicsőséget szerezhet városunknak”. Ugyancsak 1932-ben faragja kőbe volt iskolája egykori igazgatójának, Kardos Istvánnak és névadójának, Jókai Mórnak a szobrait, amelyeket az iskola alapításának a 25. évfordulója alkalmából lepleznek le. A városháza dísztermében több alkalommal is kiállítás nyílik Berky műveinek bemutatására, amelyek között már kerámiaalkotásai is megtekinthetők. 1935-ben megbízzák a debreceni Péterfia utcai laktanyában felállítandó Rákóczi szobor elkészítésével. Az ólomból öntött szobor a m. kir. 12. „II. Rákóczi Ferenc” honvéd gyalogezred első zászlóaljának tiszti, altiszti karának és legénységének az adakozásából készült. Az 1938-as kiállításokon a fonó leányt ábrázoló domborművével és Szabolcs vezér szobrával hívja fel magára a figyelmet. Ezeket az alkotásait már fővárosi és nagyvárosi tárlatokon is szívesen látná a kiállításokról tudósító. Megrendelésre több síremléket készít az Északi temetőbe, sajnos ezek nagy része mára eltűnt. E megbízások, valamint a kerámiaműhelyének a megrendeléseiből gyűjti össze azt az összeget, amelyből 1940-ben végre megkezdheti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Bory Jenő, Boldogfai Farkas Sándor és Pátzay Pál növendékeként fejleszti tovább mesterségbeli tudását. Még a főiskola hallgatója, amikor 1942-ben felkérik, hogy készítse el a város jó emlékű kultúrtanácsosának, Kardos Istvánnak a portréját síremlékére. Ugyanebben az évben Gyiraszin Mihály festőművésszel közös tárlaton mutatják be alkotásaikat a városháza nagytermében. Berky a már fővárosi tárlatokon is szereplő Tavasz című női aktjával, valamint a marokszedőt ábrázoló női szobrával arat sikert. Ő készíti el a gróf Klebelsberg Kunó Országos Emlékbizottság névadójának emlékplakettjét, amellyel 1942-ben a Bessenyei Társaságot is kitüntették a kultúra területén folytatott munkásságáért. 1946-ban fejezi be főiskolai tanulmányait és tér haza Nyíregyházára. Ősz Dénessel és Balogh Józseffel együtt a tehetséges munkás-paraszt származású fiataloknak megszervezik a Keleti Népfőiskolát, amely később Bessenyei György Képzőművészeti Szabadiskolaként lett ismert. Ősz Dénes 1947-ben távozik az iskola éléről, így annak Berky az igazgatója 1949-ig, amikor képzőművészeti szakkörré alakítják át. A sok tehetséget felvonultató iskola tanárainak és diákjainak emlékét ma tábla őrzi a Szt. István u. 2. sz. alatti épület falán. Berky köztérre és középületbe szánt alkotásai közül az 1949-ben készült Petőfi szobrát Mándokra száműzték, Szamuely Tibor emléktábláját összetörték, de még látható a munkásmozgalmi emlékmű domborműve a Hármas-dombon, a színházban Bessenyei György szobra (képünkön), Vasvári, Krúdy és Kossuth portréi, valamint az irodaházban 1954-ben készült pannói. Az 1950-es évek végére több nehézséggel bajlódik, 1960-ban a rajztanári állását is felmondja, majd a következő évben Debrecenbe költözik. 1981. október 13-án hunyt el.