Halmy Miklós-szobrász

1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán diplomázott. 1959-ben Kirakatrendező és Dekoratőrképző Szakiskola; 1965–1967 között Párizs, École des Beaux Arts. Szellemi mestereinek Marczell Györgyöt és Hamvas Bélát tartja. A Magyar Festők Társasága és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. Az 50-60-as évek fordulóján a hivatalos művészetpolitikai kényszerek ellenére új életre kelt avantgárd mozgalmak résztvevőjeként, a Hamvas Béla köré gyűlt fiatal művészek csoportjának tagjaként önálló utat járó művész volt. Célja, hogy az érzelmektől fokozatosan, tudatosan megszabadulva az intellektuális, filozófiai-metafizikai értékek felé törekedve intuitív, induktív módon egyetemes összképet teremtsen. A 60-as évek elején sajátos relief stílust alakított ki elképzelései megvalósítására, ezzel a módszerrel kizárólag négyzetes formátumú, szigorú szerkezetű műveken dolgozik 1965 óta. Felszabadító hatást gyakorolt rá párizsi tartózkodása alatt a Musée de l’Homme magyar népművészeti anyagának megismerése. E gazdag anyag adja azt az erkölcsi felismerést, erőt, amelyet Halmy kifejezni igyekszik, egyszerre magyar, lokális kötődésű és egyetemes érvényességű műveivel. A plasztikus rétegekkel felépített kompozíciók egyszerre ötvözik magukba a festészet és a szobrászat lehetőségeit, kiemelt hangsúlyt adva az abszolút értékként szerepeltetett fénynek. Alkotói magatartásának egyik jellemzője, hogy nemcsak az ősi, univerzális formakészlet személyiségének szűrőjén át való szintetizálására, de annak megújítására is törekszik.