Frantisek Michl Festőművész

Cseh akadémiai festő, grafikus és a Škoda Works emblémája, a „Szárnyas nyíl” eredeti tervezője. A pankraci börtönben, valamint a Terezin és a Flossenbürg koncentrációs táborokban raboskodott, miután a nácik letartóztatták egy domažlicei antifasiszta tüntetés miatt. A háború után a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban letartóztatták, mert az antikommunista Liberty rádiót hallgatta. Michl Domažlicén született, egy ecsetkészítő családban. Miután megkapta a pénzdíjat, amiért megnyerte a plzeňi Škoda Works versenyét egy új emblémáért a "Szárnyas nyíl" tervével, az ifjú Michl a prágai Képzőművészeti Akadémián tanulhatott, és saját festőstúdiót építhetett Domažlicében. , és utazni. 1925 és 1928 között a Prágai Képzőművészeti Akadémián tanult Otakar Nejedlynél.[2] 1922 és 1935 között számos tanulmányutat tett, különösen Franciaországban, Németországban, Dalmáciában, Görögországban, Olaszországban, Észak-Afrikában, Korzikán, Drezdában, Hollandiában, az Alpokban, Stájerországban és Bulgáriában.[1] A Škoda Works emblémája „A szárnyas nyíl”: Az első háromdimenziós prototípus. Tervező: František Michl, megvalósítás: Vladimir Bretschneider. Bronz, 1923 körül. Magángyűjtemény (fotó: 1980 körül). 1927-ben több cseh művészegyesület tagja lett. Három díjat kapott a Cseh Tudományos és Művészeti Akadémiától a cseh kultúrához való hozzájárulásáért.[3] Michl többek között szervezője volt a híres domažlicei Szent Lőrinc-zarándoklatnak 1939. augusztus 13-án. Ez az esemény a második világháború időszakának legnagyobb antifasiszta tüntetésévé vált. Ez volt az egyik oka annak, hogy a nácik letartóztatták, és bebörtönözték a pankraci börtönbe, majd 1940–1941-ben és 1943–45-ben koncentrációs táborokat helyeztek el Terezinben és Flossenbürgben.[4] A háború befejeztével Michl a domazlicei járás kulturális mecénása lett, és felkérték a prágai Művészeti Akadémia professzorának; az ajánlatot azonban nem fogadta el. 1958-ban három festménye képviselte a csehszlovák művészetet a brüsszeli világkiállításon.[2] Michl szabad gondolkodású és antikommunista szellem volt, 1961-ben a plzeňi börtönbe zárták. A per azon a vádon alapult, hogy Michl a Szabadság Rádiót hallgatta, amit a totalitárius rezsim hazaárulásnak tekintett. Neve feketelistára került, családját pedig üldözték. Az 1967-es politikai nyomás csökkenése új távlatokat nyitott Michl művészetének Csehszlovákiában és külföldön. 1968 márciusában festményeit Montrealban állították ki. A New York-i Rullos Galéria 1968 novemberében 165 festményt vásárolt. Sajnos Michl kiállításának előkészítését a Londoni Nemzeti Galériában az 1968. augusztusi szovjet invázió megszakította.[2] A normalizálás ideje visszahozta Michl nevének betiltását. Michl nem mutathatta be nyilvánosan művészetét (bár több illegális kiállításra is sor került, amelyet barátai szerveztek, hamis címekkel álcázva, például "A szocializmus építésének sikerei"). 1972-ben elszenvedett első agyvérzése után, amitől testének fele megbénult, Michl tovább festett. Michl csak a hatodik agyvérzése után maradt tartósan ágyhoz kötött egészen 1977. június 4-én bekövetkezett haláláig.[2]