Duray Tibor Festőművész

Festő, grafikus, éremművész. Művészeti tanulmányait 1933-1936 között Aba-Novák szabadiskolájában végezte. Gadányi Jenőt is mesterei közé sorolja. 1937-38-ban Itáliában, 1943-44-ben Erdélyben, 1947-48-ban Franciaországban dolgozott ösztöndíjasként. A '30-as évek második felében a szolnoki művésztelepen működött. 1934 óta kiállító műész. Az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, a Fényes Adolf Teremben, a Fókusz Galériában, a Rózsa Miklós Szalonban, a Csók Galériában, Győrött, Hódmezővásárhelyen, Székesfehérvárott, Pápán, Hatvanban, Veszprémben, Szerencsen mutatkozott be önálló tárlattal. 1934-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonja bemutatóin, 1940-től a KUT kiállításain, az Ernst Múzeum, a Műcsarnok, a Magyar Nemzeti Galéria koll. tárlatain, több vidéki városban, 1938-ban, 1963-ban Rómában, 1947-ben pedig Párizsban. 1949-52 kötött a budapesti Iparművészeti Főiskola tanáraként működött. Sgraffitókat és színes üvegablakokat készített számos középületbe. Díjak: a Szinyei Társaság grafikai díja, Munkácsy-díj, a hatvani I. Portrébiennálé aranydiplomája, B. Bíró Henrik-díj, Wolfner Gyula-díj, a II. soproni Országos Éremművészeti Biennálén a Képcsarnok díja, Sopron város Tanácsa Civitas Fidelissma díja. A '30-as évek közepén portrékat és a szegény emberek életét megörökítő festményeket alkotott. Korai alkotásait lírai realizmus jellemezte. A '40-es években művészetében egyre erőteljesebbé vált az általános érvényű mondanivaló, az expresszív, a drámai erejű, tömör kifejezésmód. Az 1960-as évek második felétől alkotta törekvéseit összegző, monumentális táblaképeit, üvegablakait. Több munkája került a Magyar Nemzeti Galériába, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a székesfehérvári István Király Múzeumba, a pécsi Janus Pannonius Múzeumba és a szolnoki Damjanich Múzeumba. (MÉ, H.L.: Műv. 1983/1, Ladányi József adatközlése nyomán)