Károlyi Ernő Festő

Festő. A budapesti Iparrajziskolában kezdte tanulmányait, utána Kmetty János szabadiskoláját látogatta. 1946-51 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. Berény Róbert, Pór Bertalan és Szőnyi István növendéke volt. Az 50-es évek első felében a legszigorúbb neoakadémizmus világában nevelkedett. Tanulmányúton járt több kelet- európai országban, Franciaországban és Itáliában. 1964-ben a Fényes Adolf Teremben, 1972-ben a Mednyánszky Teremben, 1988-ban Ernst Múzeumban, 1997-ben a Duna Galériában és a Szinyei Szalonban, több vidéki városban és Németországban mutatta be alkotásait. Korai alkotókorszakában posztimpresszionista tájakat, csendéleteket és életképeket festett, majd a 60-as években Picasso, Braque, Delauney művészetének tanulságait kamatoztatva a festői elvonatkoztatás felé fordult. Utazásainak élményeit és emlékeit posztimpresszionista felfogású,olajjal festett város- és tájképsorozatokon örökítette meg. Emellett 80- as évektől lírai absztrakt és absztrakt expresszionista szemléletű, érzékeny színvilággal komponált, geometrikus és amorf alakzatokat szintetizáló, erőteljes elvont festészetet teremtett. Kollázsokkal , intarziatervekkel is szerepelt kiállításon. Munkái helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában és több vidéki képtárban.