Basilides Sándor Festőművész

Az I. világháború körüli években a család a felvidéki Vágújhelyen élt, mely a trianoni események után cseh fennhatóság alá került. Innen szökött át Sándor és öccse, Barna Pestre, hogy megkezdjék művészeti tanulmányaikat. Basilides Sándor a Képzőművészeti Akadémián Balló Ede, majd Rudnay Gyula tanítványa volt. 1925-ben testvérével itáliai tanulmányutat tesz. Kezdetben mesterei stílusát követi, de hamar rátalál saját egyéni hangjára, témáira és kifejezésmódjára. A szociálisan érzékeny alkotó gyakran festi a háború utáni Magyarország hétköznapjait. „Célom a munka, hogy visszaadhassam az Ember örömét, fájdalmát: érzékeltethessem az emberi Szépet, kiélhessem a természet adta hangulatokat” olvassuk hitvallását egy 1927-ben megjelent cikkben. Az Akadémián tanári képesítést is szerzett művész előbb mestere, Rudnay mellett tanársegéd, majd a budapesti Iparrajziskola – jelenleg a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola – tanára lesz. Egészen nyugdíjba vonulásáig, 1968-ig az intézmény elismert és nagy hírű oktatója. Az 1930-as években festett alkotásait derűsebb, világosabb színvilág, szilárd körvonalak jellemzik. A családi élet nyújtotta örömök, a balatonalmádi nyaraló nyugalma mellett 40-es években a közelgő háború nyomasztó hangulata is érződik művein. Ez a „ború” Balatont ábrázoló festményein érhető tetten először. Írja monográfusa, N. Horváth Péter. A 40-es években jött létre a Vörösberényi Pedagógus Művésztelep, melynek aktív tagja lett. Nevéhez nemcsak festmények, hanem grafikák, plakáttervek, illusztrációk, gobelintervek is fűződnek.