Székely Péter Szobrász

Magyar származású, Franciaországban élő szobrász. Pályája elején Orbán Dezsőtől és Dallos Hannától tanulta a szobrászatot. 1946-ban Párizsba települt, ahol 1953-ban felállították első monumentális absztrakt szobrát. Első franciaországi korszakában - a kőfaragás mellett - kipróbálta magát az asszamblázs műfajában, de ezeket 1955-ben megsemmisítette. Az ötvenes évektől figyelme egyre inkább az építészeti megbízások felé fordult, és megalkotta a ház, mint lakható szobor koncepcióját. Ezzel párhuzamosan pedig kikísérletezte a vasvázra fröccsentett beton technológiáját. Építészeti léptékű gondolkodása érvényre jut monumentális tájszobraiban is, melyeket előszeretettel komponált szabadtéri szoborkertekbe. Munkáit időtlen jeleknek tekintette, nem kívánt általuk figuratív és nonfiguratív, hagyományos és korszerű művészet dilemmájában állást foglalni. Monumentális szobrait és kisplasztikáit egyaránt a színesség és a montázsszerű szerkesztés iránti vonzódás jellemezte. Érmészettel és grafikával is foglalkozott. A '60-as évek második felében bretagne-i gránitbányákban dolgozott, ahol kifejlesztette a 3000 °C fölötti hőmérsékletű "lángfaragás" technikáját. A '80-as évektől egyre több időt töltött Japánban, ahol egyrészt a távol-keleti filozófiák, az ősi japán kultúra hatásai, másrészt a nagyipari technológia lehetőségei inspirálták művészetét. 1983-ban Budapesten, a Nagyvárad téren állították fel a Béke emlékművét, 1991-ben Kőkert címmel Pécsett, majd 1993-ban a japán Sekigaharában nyílt szabadtéri múzeuma. Felhasznált szakirodalom: Székely Péter. Szócikk. Artportal (Várkonyi György + Magyar képzőművészek Franciaországban)