Eshenbach Jenő kerámikus

A budapesti Iparművészeti Iskola 3 éves alsófokú és 3 éves felsőfokú művészképzőjét elvégezve 1930-ban képesítőzött a kerámia szakon. Orbán Antal és Simay Imre szobrászművészek és Udvary Géza festőművész tanítványa volt. 1937: párizsi Világkiállítás aranyérme; 1938: I. Magyar Országos Iparművészeti Tárlat elismerő oklevele; 1939: elismerő oklevél, Világkiállítás, New York; 1940: milánói nemzetközi triennálé elismerő oklevele; 1957: Iparművészeti Vállalat pályázatának II. díja. 1933-36 között az Iparművészeti Iskolán Orbán Antal mellett oktatott. 1945 előtt fazekasok részére rendezett díszítő és technikai tanfolyamok önálló vezetője volt Magyarszombatfán, Csákváron, Jákon, Désházán, Nagybányán, Zilahon, Mellétén, Misztótfalun. 1944-48 között a Szovjetunióban volt hadifogságban, hazatérte után rövid ideig MÁV-alkalmazottként dolgozott. A Művészeti Dolgozók Szakszervezete Képző- és Iparművészeti tagozatának felkérésére a Szentendrei Kerámia Szövetkezet művészeti tanácsadója volt. Egyszerű formaalakítás, erőteljes színhatás jellemző használati tárgyaira. Művei kezdetben magyaros, később groteszk hangvételűek. Vas megyei fazekas díszítő elemekből alakította ki a magyarszombatfai stílust. Jelentős volt egyházművészeti munkássága is. Több munkája megsemmisült vagy lappang.