Borsos Miklós Grafikus, éremművész

Borsos Miklós szobrász, grafikus, éremművész Nagyszeben, 1906-08-13 Elhalálozott: Budapest, 1990. január 27. Győrbe, a helybeli festőktől tanult. Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva apja műhelyében lett aranyműves. 1940-ig vésnöki munkából élt. 1925-ben kiállítja rajzait, 1927-től rézkarcokat is készített. Festőnek készült. 1928–1929-ben bejárja Olaszországot és Dél-Franciaországot, közben rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. 1931-től szobrokat is készített. Előszőr kalapált és hajlított rézlemezből, 1932-től fából, 1933-tól kőből is. 1934-ben végleg felhagyott a festészettel. Az 1940-es évektől jelentős illusztrátor, 1947-től készített érmeket. 1946-1960: a Magyar Iparművészeti Főiskola, 1981–1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. Korai művei között vannak drámai hangvételű, az expresszionizmussal rokon alkotások (Siratóasszonyok, 1939), de művészetét inkább a lírai hang vagy a finom melankólia jellemzi (Merengő). Fő művei az európai szobrászati hagyománynak az Arp, Brâncuşi nevével jelzett irányához tartoznak. Ezt egyesíti azzal a “pannon szellemmel”, amelynek forrása a dunántúli táj (az egykori római Pannonia provincia), és annak kulturális tradíciója. Különleges márványokból készült, nagyon érzékletesen megmunkált szobrain a mítosz és a történelem olvad egységbe a végletesen leegyszerűsített természeti formákkal. Többszáz érmet és plakettet készített.