Márton Ferenc Festő, grafikus, szobrász

Középiskoláit a csíksomlyói főgimnáziumban végezte, majd Budapesten a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Hegedűs László tanítványa lett. A csíki nép által adományozott és gyűjtött ösztöndíjjal eljutott Drezdába és Bécsbe. 1908-ban szerepelt először a budapesti Nemzeti Szalon őszi tárlatán, főleg a székely népéletből vett, grafikai hatású, szenvedélyes szecesszionista ízű képeivel. Monumentális festményei: Gátkötő székelyek(1912), Erdőírtás Csíkországban (1913) a szecesszió kései visszfényét tükrözik. Ugyancsak 1908-ban harmadik díjat nyert egy londoni plakátversenyen. 1913-ban Csíkszeredában festett, a Csíki magánjavak megbízásából elkészítette Becze Antal és Tivai Nagy Imre portréját, amelyek az első világháború alatt megsemmisültek. Frontkatonaként szolgált az első világháborúban, rajzokban örökítette meg tapasztalatait. Budapesten telepedett le, 1925-től szobrászattal is foglalkozott. Olajképeken kívül több alkalmi rajzot készített, említésre méltók az Érdekes Újságban megjelent rajzai. Rajzait akadémista hagyománytisztelet és technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a kortársakról készült rajzai, irodalmi illusztrációi. Alkotásai között mintegy 10 000 darab grafika található. Rajzolt postabélyegeket és faragott emlékműszobrokat. Élete vége felé áttért a szobrászati és építészeti pályára. Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket. Utolsó szobrászati alkotása a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Művei megtalálhatók a budapesti Történeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és a Csíki Székely Múzeumban, a sepsiszentgyörgyi képtárban, és a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában.