Pál Mihály id. Szobrász

1928-tól az Iparrajziskolán tanult, mesterei: Fülöp Elemér, Ohmann Gyula, Vesztróczy Manó; Trinchieri Dánielnél kőfaragást tanult. 1938-1944: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bory Jenő, Szőnyi István. 1970: Munkácsy-díj. 1945 után a Fővárosi Emlékfelügyelőségnél mint restauráror működött. A Várkertbazárban, majd Gyömrőn dolgozott. A 60-as években Gyömrőn szoborpark kialakításába kezdett. Korai munkái közül a diplomája évében készülő remetekertvárosi Szentlélek templom homlokzati szobrai (1944) érdemelnek említést. 1945 után sok állami megbízást kapott középületek belső tereinek, ill. városi közterek díszítésére. Művészi szemléletére az antik görög és reneszánsz művészet példaadó volta jellemző, ugyanakkor nagyszámú portréinak (Ady; Rilke; József Attila; ifj. Bolyai János; Dosztojevszkij; Ezékiel) és kisplasztikáinak szobrászi megformálásában erős expresszív jegyek fedezhetők fel.